7.rész

Úgy döntöttem, hogy felhívom Lucyt, hogy egyeztessünk egy buli-időpontot.
-Szia Adri. Mizujs? - kiáltott a telefonba. Csak kicsit süketültem meg… amúgy ez az Adri becenév nem tetszett egy ideig, de aztán megszoktam és örültem is neki, mert magyar jelentése is van, ami ugye az aranyosnak a becézése.
-Azt hiszem süket lettem. - nevettem. - Azért hívtalak, hogy egyeztessünk, hiszen nem látlak benneteket kb. 8 hónapig.
A barátaim tudnak mindent. Kivéve azt, hogy kikkel megyek és, hogy kinek a ”barátnője” leszek, tekintettel arra, hogy Lucy nagy 1D fan. Egyedül anya tudja.
-Jah. Mikor is indulsz? - kérdezte.
-Pontos időt még nem tudok, csak annyit, hogy ugye ma van szombat és 2 nap múlva, ami azt jelenti, hogy hétfőn vagy kedden, még nem tudom. - vázoltam fel a dolgokat.
-Na ne mondd. Azt hittem, hogy szerda van. - tettette a sértődöttet, de hallottam, hogy mosolyog. - Akkor szerintem holnap délután/este kellene egy grillpartit csinálnunk. Mégpedig nálatok kéne.
-Ez szuper ötlet. Akkor hívd fel Chabelt és majd szólj, ha van valami. - mondtam, majd még megbeszéltük, hogy face-en ír.

 

Rögtön, miután letettem, egyből hívtak. Ismeretlen szám volt, amit kicsit furcsálltam, de azért felvettem.
-Hallo?- szóltam bele.
-Elnézést a zavarásért! Tom Atkins vagyok, a One Direction menedzsere. Adriana Smith-t keresem. - kicsit meglepődtem. A fiúk nem is mondták, hogy számíthatok a menedzserüktől telefonhívásra. Nagyon hivatalosan csengett a hangja.
-Én vagyok az. Miben segíthetek? - kérdeztem.
-Nos, ha jól tudom, akkor a fiúk ma részt vettek egy ebéden nálatok. - várta a válaszom.
-Igen így van.
-Csak szeretnék érdeklődni, hogy milyen volt. Leginkább Harry viselkedésére vagyok kíváncsi.
-Minden remekül ment. Nem volt velük semmi gond, Harryvel sem. - válaszoltam.
-Uh, megnyugodtam. Köszönöm. Egyébként még annyit szeretnék, hogy hétfőn este indulunk magángéppel Liverpool-ba. A címedet megadták a fiúk, így majd én megyek érted este 9-re.
-Rendben. Addigra elkészülök. - mondtam, mire Tom(?) felnevetett.
-Még addig van 2,5 napod. Remélem sikerülni fog. - mondta, majd én is felnevettem. - Nekem most mennem kell, akkor megyek majd érted. Szia.
-Rendben. Viszlát. - bontottam a vonalat. Egész kedves volt, főleg a nevetése után.

 

Este megnéztem az üzeneteimet. Láttam, hogy írt Lucy és Chanelis. Lucy azt írta, hogy beszélt Chanel-el és beleegyeztek a szülei is és ő is. Chanel ugyanezt írta, de azért mindkettőre válaszoltam..
Éjfélig neteztem, majd úgy döntöttem, hogy elteszem magamat holnapra. Letusoltam és befeküdtem a pihe puha ágyikómba.

--~--

Reggel, vagyis 11-kor keltem fel. Az ágyból viszont nem akartam kikelni, de muszáj lesz, mert gofri illatot érzek. Végül csak sikerült és lesétáltam. Egy üzenet volt egy cetlire írva a hűtőn.

 

 Elmentünk Cody-val a fociedzésre. Dél körül jövünk. Sütöttem gofrit és van a hűtőben húsleves. Ne a gofrival kezd!!! Még valami. A nappali polcán találsz egy listát. Légy szíves menj el a boltba és vásárolj be. A pénz is ott van mellette. Puszi: anya”

Vajon ezt hány órakor írhatta? Mert mindjárt dél. Mindegy. Akkor eszek és irány a bolt.
Miután kellőképpen teletömtem magamat, felmentem a szobámba és felöltöztem, majd eltettem a listát és a pénzt és indultam bevásárolni.

Leszakad a kezem, annyi mindent kellett venni. Egy kicsit meg is álltam pihenni és megnéztem az időt. Már 1 óra. Egy órát vásároltam? Az igen. Mondjuk a lista nagyon hosszú volt.
Ismét felvettem a két szatyrot és elindultam. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak negyed óra és otthon vagyok. Többnyire sikerült is.

Tudtam, hogy anyáék már hazaértek, mert láttam Cody-t a kertben focizni. Nem volt neki elég az edzés?
Benyitottam és anya jött ki a konyhából.
-Szia kicsim. Látom sikerült végrehajtanod a feladatodat. - mosolyogott, majd elvette tőlem a szatyrokat és bevitte a konyhába. - Jut eszembe. Vendéged van.
-Ki? - lepődtem meg. Lucy-ék nem lehetnek, mert velük ma este talizok, a srácok meg tegnap voltak itt és holnap este utazunk.
-Menj csak ki a kertbe és meglátod. - anya arcára kiült egy sejtelmes mosoly. 

Én még mindig nem tudtam, hogy ki látogatna meg engem. Tanácstalanul, de mentem a kert iránya felé.
Kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy Cody még mindig rohangál, majd arrébb toltam tekintetemet és ott ült valaki az ÉN! hintámban. Háttal volt nekem, de még így is felismertem az illetőt. Odamentem és nem éppen kedves módon köszöntöttem.
-Te meg mi a fenét keresel itt? - förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét…