8.rész Barátság

                                                                    Adriana szobája

-Én is örülök, hogy látlak kedves Adriana. - vigyorgott rám. - Azért jöttem, hogy jobban megismerjük egymást.
-Mi? De hát tegnap voltatok itt és holnap este úgyis találkozunk. És a repülőút biztos nem lesz rövid - húztam fel a szemöldököm. Furcsálltam ezt a hirtelen jött kedvességet.
-Ami azt illeti, csak 3 órás - biggyesztette le ajkait, mire én megforgattam szemem. - Szóval ott nem sok időnk lenne az ismerkedésre.
Jól van. Úgyis beszélnem kell vele a ”barátos” dolgot illetően. Így gondoltam kedves leszek vele.
-Oké. Akkor gyere - mondtam, ő pedig egy kicsit megdöbbent, ahogy láttam.
-Hová?- nézett rám pimaszul.
-A szobámba - válaszoltam.
-Már megint szobára akarsz menni? - már megint az az idióta vigyor. Egyszer úgyis letörlöm a képéről. Csak felsóhajtottam és elindultam befelé. Úgy látszik, hogy bevált, mert követett. Cody is bejött, csak ő a konyhába ment anyához, mi pedig a lépcső felé vettük az irányt. Persze, mialatt mentünk fel, Harry folyamatosan a seggemet nézte, szinte égetett a tekintete.
-Remélem élvezted - utaltam a nyilvánvalóra, miután bementünk a szobámba.(kép)
-Egész jó látvány volt - válaszolta. Legalább nem tagadta le. Majd nézegetni kezdte a képeket, amik a falamon voltak. Megfelelőnek találtam az alkalmat arra, hogy megmagyarázzam neki a dolgokat.

-Figyelj - szólaltam meg halkan, de meghallotta, mert felém fordult. - Amit anyu mondott az nem igaz.
-Mert? Eléggé zavarba jöttél, amikor rákérdeztem - jött közelebb és leült mellém az ágyra.
-Tudom. Csak nem akartam elmondani és nekem az a srác már nem jelent semmit- mondtam zavartan, majd ránéztem.  Láttam rajta, hogy nem igazán hisz nekem.
-Oké. Ez egy jó verzió lehet, de nem hiszem el. Minek vagy még vele együtt ha nem szeret- vont kérdőre. Úgy éreztem, hogy itt szakadt el a cérna. Mégis mit képzel ez magáról?

-Talán, mert semmi közöd nincs hozzá - feleltem idegesen. - Tudod mit? Akkor higgy anyámnak. Engem nem érdekel. A lényeg, hogy én tudom az igazságot és rohadtul nem érdekel, hogy mit gondolsz.
-Hm. Nem is tudtam, hogy ekkora hatással vagyok rád - röhögött, nekem meg fogalmam sem volt, hogy ezt mire értette.
-Mi van? - vágtam egy értetlen fejet.
-Semmi, hagyjuk - mondta, majd egy kicsit közelebb csúszott hozzám, én meg nem tudtam mit csinálni, olyan hirtelen ért. - Akkor most tényleg kidobod a barátod?
Kicsit megijesztett ez a kérdése, de nem mutathattam ki.
-Szerinted ha nem dobnám ki , akkor elvállaltam volna, hogy eljátszom a barátnődet? - költői kérdés volt.
-Nem hiszem. Te nem olyan lány vagy - nevetett.
-Milyen? - érdeklődtem.
-Már bocs, de nem tudlak elképzelni, ahogyan egy bárpult tetején táncolsz részegen, egy rövid feszülős ruhában. - mondta komolyan. 

-Te még nem ismersz engem, de úgy tudom hogy ami tegnap történt azt se néznéd ki belőlem.Pedig megtörtént.Tudok rossz lenni ha akarok.Nem tudom, hogy ez honnan jött, mert nem is erről beszéltünk. Igazából én sem tudnám így elképzelni magamat. Hetente egyszer iszok alkoholt de nem vagyok kurva. - De hát hol van még a turné vége, igaz?
Nem igazán értettem, hogy mire céloz, de inkább nem kérdeztem rá, mert akkor megint valami perverz beszólása lenne. Helyette csak bólintottam egyet, ő pedig széles vigyorra húzta száját.

-Nekem most mennem kell - állt fel az ágyról, de még visszafordult. - Egyébként tetszik a szobád. Tisztára a személyiségedet tükrözi. Az ágyad pedig kényelmes, kipróbálnám még egyszer veled - kacsintott egyet, majd kilépett a szobámból, az én arcom pedig paradicsom színű lett. Bementem a fürdőszobámba és meg is mostam említett részemet. Nem hiszem el, hogy el tudta ezt érni az idióta megjegyzésével. A legrosszabb az egészben, hogy ő is tudja, hogy ez miatta van és még élvezi is. Mindegy is. Egyszeri alkalom volt és úgysem szerethetek bele, mert ez egy seggfej.

Lassan azon kaptam magam, hogy mindjárt indulnom kell Chanelhez és még nem nézek ki sehogy sem. Ilyenkor mindig szoktam magamra egy alapsminket tenni, mert Lucy készít rólunk fotókat és felteszi a facebookra. Ott meg nem szeretnék pattanásos fejjel kinézni. Sajnos mindig foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, köszönhető ez volt barátomnak is, de róla talán majd később.
Kíváncsi leszek, hogy miként fogom bírni, ahogyan a halálomat kívánják. Ez a tulajdonságom is egyik összetevője volt annak, hogy elvállaltam. Ha kibírom, hogy meg akarnak ölni és ribancnak hívnak, akkor bármit kibírok. Azt hiszem.

Miután felöltöztem

, siettem le. Majdnem leestem a lépcsőn, de hála az egyensúlyomnak ez nem történt meg.
-Nem tudom, hogy mikor jövök. Lehet, hogy ott alszunk Chanelnél. Ha valami baj van hívlak, de úgysem lesz semmi - hadartam el gyorsan anyának. Esélyt sem adtam neki, hogy mondjon bármit is, már rohantam. A nap már lemenőben volt, ilyenkor olyan gyönyörű az ég.
Miután odaértem és Chanel beengedett, üdvözöltük egymást és hátra mentünk a kertbe.
-Sziasztok. Mizujs? - köszöntem Lucynak.
-Na végre, hogy ideértél Arie. Azt hittem a kis barátod elrabolt. - nevetett Lulu. Mi csak így hívjuk és szerencsére nincs vele problémája. Ő pedig engem Arienek becéz, miközben semmi köze nincs az igazi nevemhez. De nem rossz, már megszoktam.
-Haha. Látom elemedben vagy. - viccelődtem én is vele.
-Még jön pár haverom, ha nem baj. - nézett rám. Válaszképpen megráztam a fejemet. - Akkor jó. Amúgy mindenki beleegyezett, már csak te kellettél.
-Rajtam nem múlik. - vigyorogtam.

10 percen belül már itt volt mindenki, így kb 10-12-en lehettünk. Persze többségük fiú volt. Végre elkezdődött a kerti parti. Mindenki hozott magával piát, de én inkább csak koktélt ittam és csendben hallgattam a többiek hülyeségeit, olykor nevettem velük. Sajnos még mindig a holnapi utazás járt a fejemben és az, hogy anyának el kell mondanom az igazat. Gondolatmenetemből Lucy hangja zökkentett ki.
-Hé Arie! Gyere velem. - mosolygott rám és elkezdett húzni a többiektől távolabb. Egy padnál kötöttünk ki és leültünk.

 

 -Láttam, hogy nem igazán érdekelt a sztorim - nevetett, én meg összeráncoltam szemöldököm, mert nem értettem, hogy mire gondol. - Tudod meséltem egy történetet, de amikor rád néztem, láttam, hogy nagyon belemerültél valamibe, mert a földet nézted és bólogattál.
-Jesszus - nevettem fel kínosan. - Igen, lélekben tényleg nem ott jártam, ahol kellett volna. Bocsi.
-Semmi baj. Azért hoztalak ide, mert adni akarok neked valamit - mondta, majd kivett a zsebéből egy dobozkát és felém nyújtotta. Egy gyönyörű karkötő volt benne .

-Tudom, hogy most hosszú ideig nem látlak, ezért azt akarom, hogy emlékezz rám. Lehet, hogy egy kicsit nyálas, de ez van. - nevetett fel saját szavain és én is követtem.
Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Annyira szeretem őt, és nem akarom elveszíteni. Tény, hogy a 2 barátom közül ő áll hozzám a legközelebb, bár a kívülállók azt hinnék, hogy nagyon csajos vagyok és így lány a legjobb barátom. Lucy az, akiben feltétel nélkül megbízok és ő is bennem. Ez persze nem azt jelenti, hogy Chanel-ben nem bízok meg. Nem. Nekik is elmondok sok mindent, de a legnagyobb titkaimat csak és kizárólag Lulu tudja.

Nagyon tetszett az ékszer. Mikor meglátta, hogy elérzékenyültem, magához ölelt.
-Ennyire rossz? - kérdezte humorral a hangjában. Belőlem pedig felszabadult egy idióta nevetés, majd mikor sikerült abbahagynom, felnéztem rá.
-Köszönöm! De ha nem adsz nekem karkötőt vagy bármi mást, akkor sem felejtenélek el. Egyébként gyönyörű. - mosolyogtam, majd letöröltem a könnyeimet és Lulu felrakta nekem új ékszeremet, amit csak fürdésnél fogok levenni.
-Még szép. Nem lesz gond? Tudod. Harryvel- hát igen. Elmondtam neki, hogy Harry barátnője leszek egy időre. Ő persze jó szemmel nézte hiszen imádja a bandát,de nem nagyon örül neki hogy pont neki leszek a barátnője mert ismeri a nőügyeiről.
-Nyugi, majd megoldom. Nem csak ketten leszünk a turnén - bólogattam és magamhoz öleltem.
5 percig kapaszkodtunk egymásba, majd meguntuk és visszamentünk a többiekhez.
-Baker! Iszol velem egy whiskyt? Szigorúan nagy adag. - nézett rám boci szemekkel Lulu értelemben. Valamint az is bennem volt, hogy ez az utolsó alkalmam vele inni. A legközelebbi idő elég messze van.
-De akkor tényleg ütős legyen. - mondtam, majd odamentünk az asztalhoz és töltött egy nagy pohárral. A kezembe adta és koccintottunk.
-A barátságunkra. - mosolygott le rám.
-A barátságunkra. - néztem rá.
-Oda nézzetek!  Adriana Smith csak alkohol tartalmú innivalót fogyaszt. - kiáltotta el magát Chanel, mire mindenkiből kitört a röhögés, még belőlem is. Sokszor annyira idióta tud lenni, de ezért is szeretem.
Miután mindenki kinevette magát, nekiláttunk a már kész grillcsirke feldarabolásának. Igaz, nem sokat segítettem, csak az elején, amikor meg kellett fűszerezni még a nyers csirkét. Most pedig már finom ropogós sült csirkét eszek. Szalad az idő.
Közben Cahnel felhívta az anyukáját és kikönyörögte, hogy legalább mi hárman itt aludjunk náluk. A szülei nagy nehezen belementek, de a lelkünkre kötötték, hogy ne menjünk be a hálószobájukba. Persze. Egyből odamentem volna…
Miután mindenki hazament, mi is kidőltünk. A nappaliba - ami elég nagy volt - vittünk négy szivacsot és azon aludtunk.

--~--

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szememet és megláttam Chanel kutyája tekintetét.
-Jó reggelt. - köszöntem neki.
-Mire csak ugatott egyet.

-Jó reggelt szólt Lucy álmosan.Hány óra?-kérdezte komásan
-11. - válaszoltam. Hirtelen kiment a szememből az álmosság. Még össze kell pakolnom, mert ma utazunk.  Sőt, még anyával is beszélnem kell.
-Basszus, sietnem kell. Még van egy csomó dolgom indulás előtt. - keltem fel gyorsan, de még visszafordultam hozzá. - Este találkozunk. Eljössz hozzánk?
-Persze. Mikorra menjek? - kérdezte.
-Hát 9-kor már indulok, úgyhogy fél 9-re. - bólintott, majd nyomtam egy puszit az arcára. Indultam haza, de még gyorsan elköszöntem Chaneltől, aki a konyhában tevékenykedet és neki is mondtam, hogy mikor jöjjön.

Útközben megnéztem a telefonomat és volt 4 nem fogadott hívásom. 2 anyától, 1 Zayn-től és volt egy ismeretlen is, azzal nem foglalkoztam. Úgy voltam vele, hogy anyával úgyis mindjárt beszélek, ezért inkább Zayn-t hívtam. 3 csörgés után fel is vette.
-Hallo? - szólt bele egy álmos hang, amin elmosolyodtam.
-Szia Zayn. Adriana vagyok. Felébresztettelek? - kérdeztem, miközben haladtam át az úton.
-Már a lustálkodás fázisban vagyok. - hallottam rekedtes nevetését.
 -Akkor jó. Csak azért hívtalak, mert láttam, hogy kerestél. - mondtam.
-Igen. Szólni akartam, hogy ma este fél 10-kor indulunk. Tudom, hogy egy kicsit későn szólok, de… - folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Tudok róla. Tegnap beszéltem a menedzseretekkel. Kicsit meglepődtem, hogy hívott, de egész kedves volt. - mondtam neki.
-Igen? Nem is tudtam, de akkor tudsz mindent. Csak ennyit akartam. Akkor este találkozunk. Hagylak is pakolni, még nekem is össze kell szednem a cuccaimat. - válaszolta, majd elköszöntünk és bontottuk a vonalat.

Időközben jelzett a telefonom is, hogy jött egy új üzenetem. Ismeretlen számról jött, de azért megnyitottam. Ugyanaz a szám, amelyik keresett is. Érdekes.

„Üdvözletem kedves Adriana! Ma este találkozunk a reptéren. Remélem, megbékültél már velem, mert kerek 9 hónapot fogsz kedves személyiségemmel eltölteni. Tudom, örülsz neki. Én nagyon. Legalább lesz kivel bunkóznom!:)) Ja és a repülőn mellettem fogsz ülni. Egy újabb ok, hogy boldog legyél.:) xx

Egyből tudtam, hogy ki küldte. Eléggé ideges lettem, de most nem foglalkozhatok vele. Gyorsan elmentettem a számot, de inkább nem írtam vissza, mert nem akartam vele semmilyen formában kommunikálni és sürgetett az idő is.

7.rész

Úgy döntöttem, hogy felhívom Lucyt, hogy egyeztessünk egy buli-időpontot.
-Szia Adri. Mizujs? - kiáltott a telefonba. Csak kicsit süketültem meg… amúgy ez az Adri becenév nem tetszett egy ideig, de aztán megszoktam és örültem is neki, mert magyar jelentése is van, ami ugye az aranyosnak a becézése.
-Azt hiszem süket lettem. - nevettem. - Azért hívtalak, hogy egyeztessünk, hiszen nem látlak benneteket kb. 8 hónapig.
A barátaim tudnak mindent. Kivéve azt, hogy kikkel megyek és, hogy kinek a ”barátnője” leszek, tekintettel arra, hogy Lucy nagy 1D fan. Egyedül anya tudja.
-Jah. Mikor is indulsz? - kérdezte.
-Pontos időt még nem tudok, csak annyit, hogy ugye ma van szombat és 2 nap múlva, ami azt jelenti, hogy hétfőn vagy kedden, még nem tudom. - vázoltam fel a dolgokat.
-Na ne mondd. Azt hittem, hogy szerda van. - tettette a sértődöttet, de hallottam, hogy mosolyog. - Akkor szerintem holnap délután/este kellene egy grillpartit csinálnunk. Mégpedig nálatok kéne.
-Ez szuper ötlet. Akkor hívd fel Chabelt és majd szólj, ha van valami. - mondtam, majd még megbeszéltük, hogy face-en ír.

 

Rögtön, miután letettem, egyből hívtak. Ismeretlen szám volt, amit kicsit furcsálltam, de azért felvettem.
-Hallo?- szóltam bele.
-Elnézést a zavarásért! Tom Atkins vagyok, a One Direction menedzsere. Adriana Smith-t keresem. - kicsit meglepődtem. A fiúk nem is mondták, hogy számíthatok a menedzserüktől telefonhívásra. Nagyon hivatalosan csengett a hangja.
-Én vagyok az. Miben segíthetek? - kérdeztem.
-Nos, ha jól tudom, akkor a fiúk ma részt vettek egy ebéden nálatok. - várta a válaszom.
-Igen így van.
-Csak szeretnék érdeklődni, hogy milyen volt. Leginkább Harry viselkedésére vagyok kíváncsi.
-Minden remekül ment. Nem volt velük semmi gond, Harryvel sem. - válaszoltam.
-Uh, megnyugodtam. Köszönöm. Egyébként még annyit szeretnék, hogy hétfőn este indulunk magángéppel Liverpool-ba. A címedet megadták a fiúk, így majd én megyek érted este 9-re.
-Rendben. Addigra elkészülök. - mondtam, mire Tom(?) felnevetett.
-Még addig van 2,5 napod. Remélem sikerülni fog. - mondta, majd én is felnevettem. - Nekem most mennem kell, akkor megyek majd érted. Szia.
-Rendben. Viszlát. - bontottam a vonalat. Egész kedves volt, főleg a nevetése után.

 

Este megnéztem az üzeneteimet. Láttam, hogy írt Lucy és Chanelis. Lucy azt írta, hogy beszélt Chanel-el és beleegyeztek a szülei is és ő is. Chanel ugyanezt írta, de azért mindkettőre válaszoltam..
Éjfélig neteztem, majd úgy döntöttem, hogy elteszem magamat holnapra. Letusoltam és befeküdtem a pihe puha ágyikómba.

--~--

Reggel, vagyis 11-kor keltem fel. Az ágyból viszont nem akartam kikelni, de muszáj lesz, mert gofri illatot érzek. Végül csak sikerült és lesétáltam. Egy üzenet volt egy cetlire írva a hűtőn.

 

 Elmentünk Cody-val a fociedzésre. Dél körül jövünk. Sütöttem gofrit és van a hűtőben húsleves. Ne a gofrival kezd!!! Még valami. A nappali polcán találsz egy listát. Légy szíves menj el a boltba és vásárolj be. A pénz is ott van mellette. Puszi: anya”

Vajon ezt hány órakor írhatta? Mert mindjárt dél. Mindegy. Akkor eszek és irány a bolt.
Miután kellőképpen teletömtem magamat, felmentem a szobámba és felöltöztem, majd eltettem a listát és a pénzt és indultam bevásárolni.

Leszakad a kezem, annyi mindent kellett venni. Egy kicsit meg is álltam pihenni és megnéztem az időt. Már 1 óra. Egy órát vásároltam? Az igen. Mondjuk a lista nagyon hosszú volt.
Ismét felvettem a két szatyrot és elindultam. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak negyed óra és otthon vagyok. Többnyire sikerült is.

Tudtam, hogy anyáék már hazaértek, mert láttam Cody-t a kertben focizni. Nem volt neki elég az edzés?
Benyitottam és anya jött ki a konyhából.
-Szia kicsim. Látom sikerült végrehajtanod a feladatodat. - mosolyogott, majd elvette tőlem a szatyrokat és bevitte a konyhába. - Jut eszembe. Vendéged van.
-Ki? - lepődtem meg. Lucy-ék nem lehetnek, mert velük ma este talizok, a srácok meg tegnap voltak itt és holnap este utazunk.
-Menj csak ki a kertbe és meglátod. - anya arcára kiült egy sejtelmes mosoly. 

Én még mindig nem tudtam, hogy ki látogatna meg engem. Tanácstalanul, de mentem a kert iránya felé.
Kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy Cody még mindig rohangál, majd arrébb toltam tekintetemet és ott ült valaki az ÉN! hintámban. Háttal volt nekem, de még így is felismertem az illetőt. Odamentem és nem éppen kedves módon köszöntöttem.
-Te meg mi a fenét keresel itt? - förmedtem rá, mire ő megfordult és levette a napszemüvegét… 

6.rész Ebéd és titkok

A Smith család háza

--Adriana szemszög--

Éjszaka nem sokat tudtam aludni, mert folyton az ebéd járt a fejemben. Ideges voltam, nem tudtam, hogy milyen lesz. Ettől függetlenül egész kipihenten keltem fel. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor megláttam a telefonomon az időt. 11.10. Te jó ég! El fogok késni. Mármint én lakok itt, de akkor is el fogok késni. Tudom, hülye megfogalmazás, de ez is a gyengéim közé tartozik.

-Anya! Hol van a fehér melltartóm? - kiabáltam ki a szobámból. Mindjárt itt lesznek, én meg még fel sem öltöztem.
-Nem tudom. Nézd meg a szárítón. - kiabált fel a konyhából. Hát igen. Anya már 9 óra óta főz, süt. Remélem a fiúknak is ízleni fog a kaja. Ha meg nem, akkor esznek szendvicset.
Végül sikerült felöltöznöm és rendbe szednem magam.  Laza de mégis csinos össze állítást kreáltam.Sőt még arra is volt időm, hogy lemenjek a konyhába és megterítsek. Mikor végeztem, hallottam, hogy egy kocsi leparkol a házunk előtt. Tudtam, hogy ők azok. Az öcsém rohant is kinyitni az ajtót.

 

 

--Harry szemszög--

Az ajtóban egy mosolygós kis srác állt. Egész szimpatikus volt. Köszönt, majd beinvitált minket a házba, ami belülről is szép volt. A konyhából lépteket hallottam, így tekintetem oda szegeztem. Egy barna hajú, barna szemű lány jött oda hozzánk. Ez a csaj biztos Adriana. Elénk lépett és ránk mosolygott. Gyönyörő szép a mosolya és ez a ruha  is jól áll neki(látszik hogy modell mert lesem tudtam venni a lábáról a szemem). Miket beszélek? Ő csak egy lány a sok közül. Nem is szép. Gondolatmenetemből hangja szakított ki.
-Sziasztok! Adriana Smith vagyok, ő pedig az öcsém Cody Smith. - gyorsan bemutatkozott a srác, majd ment is a konyhába. - De már a többséggel találkoztam. - nézett a többiek felé, majd rám és gondolom várta, hogy bemutatkozzak.
-Harry Styles. - mondtam, majd a kezemet nyújtottam felé, amit el is fogadott. Mintha egy kicsit meglepődött volna. Biztos a srácok felkészítették, hogy seggfej leszek vele. Szívem szerint az lettem volna, de úgy döntöttem, hogy egy kicsit játszom a jófiút. Majd, amikor a kedélyek lenyugszanak és azt hiszik, hogy kedves leszek, na majd akkor éri őket meglepetés.
-Gyertek beljebb. Már kész az ebéd. - mosolygott még mindig, ami engem egy kicsit zavart, mert így folyton a száját néztem. Pedig nincs benne semmi különleges, csak egy mosoly.
Katy Perry mosolyánál is sokkal szebb. Miket beszélek ezt most hagyd abba mondtam magamnak.

A konyhapultnál egy idősebb nő állt. Amikor meglátott minket, rögtön odajött hozzánk és ő is bemutatkozott.
-Sziasztok! Erika Smith vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. - egész kedves.
-Mi is örülünk asszonyom. Liam vagyok. Ők pedig itt Louis, Niall, Zayn és Harry. - erre mindenkivel kezet fogott, beleértve engem is.
Leültünk az asztalhoz és Adrianak az anyja felvázolta, hogy mire számítsunk az elkövetkező időben kaja fronton.
-Húslevest főztem, főételnek pedig rántott hús lesz sült krumplival. - várta, hogy jelezzünk, mire mindenki bólintott egyet. - Desszertnek pedig krémes piskótát sütöttem. - Niall szeme pedig felcsillant. Végül is, ha rajta múlik, akkor csinálhatott volna Erika bármit, ez a gyerek úgyis mindent megeszik.
-Ezt mind ma tetszett csinálni? - kérdezte döbbenten Louis. Mégis mikor csinálta volna? Istenem.
-Igen. Mondjuk a piskótát azt tegnap, mert a krémnek kell egy kis idő. Remélem ízleni fog. - mosolygott, majd hozta a levest. Niall egyből elkezdett enni, Liam pedig beszélgetést kezdeményezett.
-Egyébként mióta laknak itt? - ennél idiótább kérdést fel sem tehetett volna.
-Kérlek tegeződjünk. - mondta, mire Liam bólintott. Lehet, hogy szimpatizál velünk?

-10 éve. Azelőtt Los Angelesbe éltünk, de aztán úgy alakult, hogy ide költöztünk Angliába.
-Értem. - válaszolt Liam, majd ő is enni kezdett. Nekem pedig feltűnt valami, és nem féltem rákérdezni.
-A családfő merre van? - utaltam itt az „apára”. Erre mindegyikőjük ijedten pillantott rám. Áhááá! Tudtam, hogy valami itt nem kóser. Túl feltűnő volt, hogy csak hárman vannak.
-Apa éppen üzleti úton van Spanyolországban, de mondtuk neki, hogy jöttök és üdvözöl benneteket. - mondta Adriana, a többiek bólintottak, de én nem hittem neki. Itt valami más van a háttérben.

A leves után - ami finom volt -, jött a rántott hús krumplival. Az is jó volt, de én még mindig az előzőkön gondolkoztam. Vajon mit titkolhatnak? Vagy csak rémeket látok? Mindegy is. Egyszer minden kiderül.
-Ez isteni Erika. Mivel foglalkozol? Csak nem szakács vagy? - bombázta kérdéseivel Niall, mire a nő felnevetett, a többiek csak mosolyogtak. Szerintem nem volt olyan vicces, vagy csak nem ismerik Niall-t.
-Nem, nem vagyok szakács, maximum itthon. Egyébként ügyvéd vagyok. - válaszolta. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.
-És a férje mivel foglalkozik? - néztem egyenesen a szemébe, mire ő megijedt. Ennyire félelmetes lennék?...

 

 

--Adriana szemszög--

-És a férje mivel foglalkozik? - kérdezte Harry rezzenéstelen arccal. Anyámon láttam hogy már kezd betelni neki a pohár de tudtam hogy kézben tartja a dolgokat.
-Egy cég vezetője. Ezért van most Barcelonában. Intézi a dolgait. Sokat utazgat és ritkán látjuk. És a te szüleid mivel foglalkoznak? - kissé meglepte, hogy visszakérdeztem, de azért válaszolt.
-A szüleim már régen elváltak. Az anyámnak  irodai munkája van, az egyik apám mérnök, a másik pedig marketingigazgató. - látszott rajta, hogy próbál laza maradni, mintha nem lenne olyan érdekes, de látszott rajta, hogy megviselte a szülei válása. Amikor befejezte egy bólintással jeleztem, hogy megértettem.

A főétel után jött a desszert. Hát anya eléggé kitett magáért. Minden istenien finom lett, és úgy láttam, hogy a srácoknak is ízlett, még Harrynek is.

-Ez a piskóta fenomenális. - mondta tele szájjal Niall, amin elnevettem magam, mire mindenki követte a példámat. Persze Harry csak elmosolyodott, de nem igazán érdekelt.
-Örülök, hogy ízlik. - mondta anya, de tudtam, hogy melengeti a lelkét, hogy világsztárok dicsérik a főztjét. Cody egész idő alatt jót beszélgetett Zayn-nel és Louis-szal. Sőt már egy focimeccset is lebeszéltek.
Miután végeztünk, átmentünk a nappaliba és leültünk. Az igazi beszélgetés még csak most veszi kezdetét - gondoltam és igazam lett. Cody felment a szobájába Niall-el, hogy ne legyen feltűnő, hogy el akarjuk küldeni. Liam pedig, mint a banda képviselője, megszólalt.

 

-Erika. Tudjuk, hogy nem szívesen engeded el Adrianat velünk, de hidd el, hogy nem lesz semmi baj. Vigyázunk rá és vannak testőreink is. Minden rendben lesz. A srácokkal úgyis foglalkozunk vele és örülünk, hogy lett egy kishúgunk. Én mindig azt akartam, de csak két nővérem van. - mondta Liam, mire anya nevetett. Az én arcomra csak egy halvány mosoly kúszott, mert ezzel anyát még nem győzte meg. - Tehát tényleg biztonságban lenne és világot látna. Már bocsánat, hogy ezt mondom, nem akarom fényezni magunkat, de sokan lennének a lánya helyében.
-Rendben elengedem de végülis így is úgy is menne Miamiba hogy lerendezze a barátjával a dolgokat.. - nézett rá Liamre, aki egy kicsit meglepődött amit anyám mondott neki.
-Anya.Nem kellene a magánéletemet kiteregetni.-mondtam neki szúrósan.
Pár perc néma csend lett. Anya folyamatosan köztünk váltogatta tekintetét, ami eléggé megijesztett, nemcsak engem, de a fiúkat is. Már éppen szólásra nyitottam a számat, de megelőzött.

 

 -Egy feltétellel mehetsz velük. - mondta, én meg sem várva további mondanivalóját, azonnal megöleltem, a fiúk pedig lepacsiztak. - Hé! Még el sem mondtam, hogy mi az.
-Mindegy. Bármit megteszek. - villantottam felé egy 1000 wattos mosolyt.
-Egy héten legalább négyszer fel kell hívnod és ha valami baj van, akkor nem elhallgatod, mert úgyis megtudom és akkor jöhetsz haza.De mindegy mert így is elmentél volna. - fenyegetett meg anya a mutatóujjával.
-Ez nem is egy feltétel volt. - vettem viccesre a figurát, a fiúk pedig felnevettek, még Harry is, amit kicsit furcsálltam.
-Jól van, ne okoskodj, inkább örülj. Nincs kedvetek kimenni egy kicsit az udvarra? Nagyon szép idő van. - nézett a fiúkra anya, Lou pedig felkiáltott, hogy ”dehogyneeeem” és felment szólni Nialléknek. - Kicsim hozol üdítőt?
-Igen, már is viszem. Addig ti menjetek csak ki. - mosolyogtam és elindultam a konyha felé. Gyorsan elővettem a hűtőből a narancslevet. Találtam répalevet(?) is, amit utálok, de Cody szereti. Majd felkaptam 8 poharat, rátettem egy tálcára és mentem is ki. Azonban, amikor a nappali előtt haladtam el, visszafordultam, mert ott állt Styles és a valamibe nagyon belemerülhetett, mert nem vette észre, hogy leteszem az asztalra a tálcát és felé közeledek.
-Te mit csinálsz? - nem igazán akartam megijeszteni, de sikerült és kicsit megugrott, amin jót nevettem, persze csak magamban.
-Csak egy valamit nem értek ha van barátod akkor minek vállaltad el ezt az egészet?-kérdezte értetlenül.

-Csak úgy tartja kedvem mért talán baj? Nem jövök be neked?-kérdeztem egosan.De nem baj megérdemli úgy is olyan bunkó. De most változni fog a helyzet én fogom kihasználni nem pedig ő engem.

- Nem nem baj.Csak nem szoktam valami kis névtelen modellekkel randizni.-mondta taplón. De egyre csak közeledett felém.Nem tudtam először mi van de utána rájöttem. Jól van Styles játszani akarsz akkor játszunk.Gondoltam magamban.

-De szívesen megkóstolnám őket.-mondta perverzen.Mire én csak elnevettem magamat.És benne voltam a játékba.

-Van 10 percünk, de siettnünk  kell mert különben anyu feljön és nem nagyon fog neki örülni.-mondtam neki perverzen.

 Miután kimondtam ezt a számmal..elkezdtünk csókolozni ő felvett az ölébe és úgy mentünk fel az emeletre azon belül pedig a szobámba. 

 

10 perc múlva:

 

-Nem vagy semmi az ágyba.-mondtam neki nevetve.

-Te sem! De ezt máskor is megismételhetjük.szólalt meg perverzen. Felöltöztünk utána pedig le mentünk a konyhába. A többiek csak néztek ránk nagy szemekkel és hála isten anyám nem volt sehol.

-Ti meg mit csináltatok fent?-kérdezte Zayn röhögve.

-Csak megismerkedtünk közelebbről.-mondtam nekik perverzen.Mire ők csak felnevettek. 

-Nekünk mennünk kell mert interjúnk lesz.-mondta Niall egy kicsit idegesen.

-Rendben sziasztok.-az ajtóhoz kísérve mondtam nekik.Mire Harry megállt előttem és megfogta a kezem és egy lágy csókot nyomott a számra.

-Veled még találkozok Baby.-mondta nevetve.Mire én csak röhögtem.

-

 

5.rész Talán igaza van

--Adriana szemszög--

-Baj van. Elég nagy. - mondta. Ezzel eléggé rám ijesztett.
-Mégis mi? - kérdeztem félve. - Ugye nem amiatt, hogy elmondtam Harrynek?
-Nem, az már nem lényeges. Inkább az, hogy nem akar eljönni az ebédre. - válaszolta megbánóan.
-De az meg hogy lehet? - értetlenkedtem.
-Úgy, hogy nem szóltunk neki erről az egészről. Tudod, mostanában kikészíti a média. Minden lépését figyelik és várják, hogy mikor botlik el vagy, hogy ki lesz az új kiszemeltje. - vázolta fel a helyzetet Lou.
-Figyelj, én megértem a helyzetét, de… - most mondjam ki a véleményemet? Hát nem lenne rossz... - de segíteni akarunk neki és ha ő nem jön el, akkor anya tuti, hogy nem enged el veletek. Amikor beszéltünk, akkor a hangjával nyomatékosított, hogy mind az 5 fiút meg akarja ismerni.
-Tudom, tudom. Bízzunk benne, hogy megjön az esze holnapra. - mosolyodott el halványan Tommo, de tudtam, hogy ez nem egy igaz mosoly.
-Ja, hátha.
-De beszélnünk kellene még valamiről. - nézett rám félve.
-Ne már. Mi van még? Ugye rossz hír? - sóhajtva dőltem hátra a kanapén és vártam a válaszát.
-Nem fogok hazudni. Igen rossz hír. Fel kell készülnöd, mert Harry mostanában nagyon szemét és önző. Ahogy a mai viselkedését láttam, téged sem fog kímélni. Sőt. - mondta szomorúan Louis. Nekem meg kipattantak a szemeim és egyből felültem.
 -Mi az, hogy sőt? Mégis hogy viselkedett ma? Jobb, ha mindent elmondasz Tomlinson. - fenyegettem meg.
-Tomlinson? Ez tetszik. - mosolygott, de látván arcomat, azonnal abbahagyta. - Oké. Szóval kiabált velünk, hogy miért szervezkedtünk a háta mögött. Ami mondjuk jogos is volt, de ha beavatjuk, akkor tuti azt mondja, hogy felejtsük el. Tudod, neki szent meggyőződése, hogy a híres modell csajok sokkal szebbek, mint az ”átlagosak” modellek. De hát te is modell vagy.De tök mindegy mert néha az a fontos hogy valaki híres legyen. Ezért nem is akart belemenni a dologba. Szerinte egy hétköznapi modell nem illik hozzá. De veled rácáfolunk erre a kijelentésére, mert gyönyörű vagy. - mondta el a lényeget.
Nekem csak az maradt meg, hogy az átlagos modellek csúnyák. Nem hiszem el. Ez tényleg egy felfuvalkodott hólyag lehet.
-Ezt most nem értem. Az interjúkban azt mondjátok, beleértve őt is, hogy simán randiznátok rajongókkal és ők szerintem nem sztárok. Ja, meg arról énekeltek, hogy minden lány szép meg elbűvölő. Akkor ez most hogy van? - néztem rá mérgesen.
-Hé nyugi. Ez csak Harry idióta véleménye és az interjúkban nem mondhatja ki, hogy
”bocsi, de én inkább sztárral járok, mint rajongóval”. - mutatta kezével a macskakörmöket.
-Akkor hazudik az egész világnak? - kérdeztem, vagyis inkább mondtam ki a fájó igazságot.
-Mondhatjuk így is. De kérlek Adri, ne mondd vissza a dolgot. Beszélünk Harry fejével és holnap el fog jönni és kedves lesz veletek. - mosolygott rám bíztatóan Louis. 

Én pedig sóhajtottam és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Ha most visszamondom, akkor megutálnak, mert megígértem nekik. Ha meg belemegyek, akkor ki tudja, hogy fog velem meg anyával viselkedni az a barom. Nehéz a döntés, de meg kell hoznom. Ránézek Loura és egy könyörgő pillantást látok, aminek nem tudok nemet mondani. Tudom, hogy fontos nekik Harry és ki akarják ebből az egészből húzni meg visszaterelni régi önmagához. Nagyon szeretik őt és ő is biztos ugyanígy érez, csak elfelejtette.

-Jó. Legyen. De, ha az ebéd alatt bármilyen rossz szót is szól anyára vagy az öcsémre, akkor nem vállalom. Velem beszélhet bárhogy, de a családommal nem. Rendben? - mire Louis megölelt, de úgy, hogy nem igazán kaptam levegőt. - Most már elég lesz Tomlinson. Megfulladok. -Bocsi, csak nagyon hálás vagyok.  - nevetett fel kínosan. - Uh, nekem mennem kell. Akkor holnap jövünk. Ja, és ne aggódj, semmi baj nem lesz.
-Okés. Várunk titeket. - mosolyogtam rá, majd kikísértem.
Az biztos, hogy érdekes ebéd lesz. Ilyenben még biztos, hogy nem volt részem, sem anyának. Felmentem a szobámba és gondolkodtam. Lejátszottam a fejemben a lehetőségeket, hogy vajon mi lesz holnap. De nem jutottam semmire. Egyszerűen képtelen vagyok pozitívan gondolkodni. Főleg azok utána, amiket Lou mondott. Inkább csak elijesztett a szavaival. Lehet, hogy a legtöbben már visszafordultak volna, de én nem fogok ilyet tenni. Mindig betartom az ígéreteimet, habár nem a bátorságomról vagyok híres. Viszont úgy érzem, hogy ezt most meg kell tennem. 

--Harry szemszög--

Louis beszéde után teljesen lefagytam. Hogy mondhatott ilyet? Lehet, hogy talán egy kicsit igaza van, de akkor sem így kellett volna elmondania.
Ránéztem a többiekre, akik szintén döbbent arccal nézték az ajtót, amin Lou kiment. Majd rám emelték tekintetüket. Szomorúnak és mérgesnek látszottak, de nem foglalkoztam velük.
Úgy döntöttem, hogy folytatom napi tevékenységemet, azaz visszavonulok a szobámba és zenét hallgatok.
Gyorsan mentem fel a lépcsőn és bezártam kulcsra magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni senki. El kell mennem arra az ebédre, hiszen kötelességem. Ugyan már, miket beszélsz Harry Styles? Te egy szupersztár vagy, nincsenek kötelességeid a koncerteken és interjúkon kívül. Egyébként is. A fiúk nélküled dolgozgatták a tervüket, neked semmi beleszólásod nem volt. Ez szemétség.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, majd valahogy elértem Álomországot.

~---~

Az ébresztő hangjára keltem fel. Mi van? Már másnap van? Végig aludtam az egész éjszakát? Halk kopogásra lettem figyelmes.
Egy ásítással együtt odacammogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Én hülye, minek zártam kulcsra az ajtót? Akkor most nem kellett volna felkelnem. Mindegy.
-Jó reggelt! - mosolygott Eleanor. Talán vele nem voltam még annyira bunkó, mert tudom, hogy sokat jelent Louisnak.  Kissé meglepődtem, hogy hogy került ide, de inkább nem kérdeztem rá. Fontosabb dolgok is vannak.
-Neked is. Nem tudod, hogy mennyit aludtam? - kérdeztem, majd jeleztem, hogy jöjjön be.
-De. Pontosan 15 órát. - számolta meg kezén.
-Azta. Újabb rekord. - mosolyogtam rá őszintén. Ilyen régen volt már. Mármint nem csak El esetében, hanem úgy általánosan. Persze a rajongókat nem számítom bele, mert velük mindig szívesen vagyok és örülök nekik.
-Esetleg lemehetnél reggelizni. Utána meg kitalálhatnád, hogy mit veszel fel. - utalt finoman arra a bizonyos ebédre. Én egy sóhajtással válaszoltam.
-Louis küldött, hogy beszélj velem? - néztem rá egy olyan ”mondd meg az őszintét” nézéssel.

-Nem. Sőt, megtiltotta, hogy beszéljek veled. De én mégis itt vagyok és arra kérlek, hogy ismered meg azt a lányt és ne legyél vele tapló. Hiszen neked szeretne segíteni. Nem foglalkozik azzal, hogy halálos üzeneteket fog kapni, meg azzal sem, hogy a média mit fog szólni hozzá. És szerintem nem lehet csúnya mert modell a Victoria's Secretnél.Ő tényleg csak neked akar segíteni. Manapság kevés az ilyen önzetlen és kedves csaj Harry. Amúgy meg ő is ugyan olyan mint te nem ragad meg egy pasinál hanem hetente váltogatja őket szóval lehet hogy még ki is jöttök - mikor El befejezte mondanivalóját, hátradőltem az ágyon és elgondolkoztam ezen az egész dolgon. Talán igaza van. Meg kell tudnom, hogy ki ez a csaj. Ha nem tetszik, akkor elküldöm, ha meg igen, akkor megszerzem egy éjszakára. Vagy többre. Elvégre a turné novemberig tart és ki tudna ellenállni nekem?! Senki.
-Mikorra kell elkészülnöm? - ültem fel és ekkor Eleanor már vigyorgott, hiszen tudta, hogy ő győzött.
-11.30-ra. - felelte.
-Te mindent tudsz? - mosolyogtam.
-Naná. De én most megyek, mert Lou kinyír. Valami elegánsan lazát vegyél fel. - kacsintott. Hát igen, ő mindig képben van a ruhákkal kapcsolatban. Az ajtóhoz sétált, de visszafordult egy pillanatra.
-Sok sikert Harry. - mosolygott.
-Köszi El. Tényleg. Mindent. - bólintott, majd gyorsan elhagyta a szobát. Én pedig el kezdtem készülődni, mert már 11 óra volt. Mi a francot vegyek fel? Eleanor tanácsa járt a fejemben:elegáns laza. 

Így esett a választásom ezekre a ruhadarabokra és felvettem hozzá a fehér conversemet. Indulásra készen álltam. Úgy döntöttem, hogy lenézek és kapok be néhány falatot. Ki tudja, hogy a csaj, akit elvileg Adrianak hívnak, vajon milyen ebédet csinál. Fő a biztonság.
Lent mindenki sürgött-forgott. Majd mikor megláttak engem, mindegyiknek kitágult a szeme. Én is ezt tettem volna a helyükben. A csendet Liam törte meg.
-Te hová készülsz? - érdeklődött, de hangjában még ott volt a döbbenet.
-Nem ma kell menni arra az ebédre? - színleltem, mintha nem tudnám.

 -De. Viszont azt mondtad, hogy nem jössz. - ráncolta össze szemöldökét Zayn.
-Meggondoltam magam. Illetve a lehetőségeket felsorakoztattam és ledöbbentem, de pozitív lett az eredmény. Tehát egész jól jöhetek ki a dologból. - villantottam meg fogsoromat, majd bementem a konyhába. Ettem egy almát és ittam kb 1 liter vizet. Miután végeztem, a srácok a nappaliban voltak és engem figyeltek. Szerintem nem hittek a szemüknek, amin én nagyon jól szórakoztam. Biztos azt hitték, hogy viccelek. Mekkorát tévednek.
-Nem fogunk elkésni? - kérdeztem a faliórára pillantva, mire ők is észbe kaptak, de még mindig nem hittek nekem.
-De. Úgyhogy igyekezzünk. - mondta Liam és engem méregetett. Gondolom várta, hogy bejelentem, hogy mégsem megyek. Arra aztán várhat.
Kimentünk a házból, majd beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a Evans házig - az út alatt megtudtam, hogy ez a csaj vezetékneve.
Szép a házuk. Ez volt az első benyomásom. De még inkább nem fényezem őket, majd ha tettek is érte valamit.
-Kérlek Harry, ne legyél paraszt. - állt velem szembe Louis, mire én egy szemforgatással válaszoltam.
Elsétáltunk a bejárati ajtóhoz, majd Liam megnyomta a csengőt.
Pár másodperc után a kilincset lenyomta valaki, az ajtó pedig kinyílt…

4.rész Legyek hálás?

-A One Direction? Az a fiúbanda?- kérdezte anya.
-Aha. - mondtam bizonytalanul.
-Hát nem tudom kicsim.-mondta anyám bizonytalanul

-Ne már anya úgy is mennék Miamiba most tök mindegy hogy kikkel megyek.-mondtam neki magabiztosan.

-Tuti nincs más dolog a levegőben?-kérdezte szemöldök felhúzással.
-Nem. Biztosítottak róla, hogy tényleg csak ennyi lenne. - húú de jó vagyok. Úgy látszik, hogy bevette.
-Nem tudom kicsim. Szeretném őket megismerni, hogy tényleg megbízzak bennük. Azért egy turné nem rövid idő. Meddig is tart? - kérdezte.
-Hát kb novemberig. - válaszoltam. - És ha gondolod akkor beszélek velük, hogy jöjjenek el egy ebédre és akkor látnád,hogy nagyon jófejek.
-Rendben. Akkor hívd fel őket, rendben?- bólintottam.
Gyorsan felszaladtam a szobámba, mert időközben a telefonom lemerült. Felraktam a töltőre és máris tárcsáztam Lou-t. Igen, megadta a számát, de a lelkemre kötötte,hogy nehogy kitegyem twitterre. Persze. Az lenne az első dolgom… ha idióta és rajongó lennék.

-Igen? - szólt bele nem tudom ki.
-Szia! Lou-t keresem. - válaszoltam kedvesen.
-Ki keresi?- kérdezett vissza az illető kicsit sem kedvesen. Olyan nagyon ideges hangja volt.
-Adriana. Tehát ott van? Vagy te ki vagy? - kezdett elfogyni a türelmem.
-Itt csak én kérdezhetek. Egyébként rajongókkal nem telefonálunk. Még egy utolsó kérdés. Milyen ügyben keresed? - oktatott ki.
-Egy. Nem vagyok rajongó. Kettő. A Harry-s ügyben. - válaszoltam most már nagyon ingerült voltam.
-Harry-s ügy?- kérdezett majd hallottam valamit a háttérben. Mégpedig, valaki kiabált ,hogy „Harry gyere már a fenébe is”. Basszus, akkor ez Harry lett volna? Úristen. Valahogy ki kell mentenem magam.
-Figyelj, nem olyan fontos. Majd visszahívom máskor. Szia. - bontottam a vonalat. A benntartott levegőt pedig kifújtam.
Hát ez szuper volt. Ezek szerint nem tudott semmiről, így ha kiderül, az egész az én hibám. Azért remélem, hogy a „valóságban” nem ilyen bunkó. Biztos csak valami felzaklatta. Nyugi, semmi baj. Velem tuti kedves lesz. Hiszen mindenhol azt mondják róla, hogy nagyon aranyos és segítőkész. Legyen igazuk.

 

--Louis szemszög--

-Louis! Harry! Gyertek kajálni. - kiabált fel Niall a szobánkba. Hát igen. Egy szobában lakunk, mert ”véletlenül” leborítottam a falamat kólával. Szóval amíg megcsinálják, addig Harry szobájába költöztem. Persze már egy hete szóltunk, de biztos annyira el vannak foglalva. Egyébként meg most nincs kedvem Harry-vel egy szobában lenni, mert úgy érzem, hogy megváltozott. Sajnos rossz irányba. A kedves srácból egy beképzelt idióta lett. Biztos a cikk miatt. Szerencsére a rajongóknál ezt nem mutatja ki, mert a menedzserünk megfenyegette, hogy különben kirakja a bandából. Szegényre teljesen rászállt a sajtó, ő meg nehezen viseli.
-Gyertek máááááár! - ordibált Liam is.
-Oké megyünk. - mondtam de eszembe jutott, hogy a szobában hagytam a telómat, így még visszamentem érte. Mikor benyitottam Hazz kérdő tekintetével találtam szembe magam és tudtam, hogy baj lesz.
-Kerestek. - mondta higgadtan, de tudtam, hogy belül majd szétrobban az idegtől.
-Ki? - jöttem beljebb majd lassan odasétáltam hozzá és elvettem tőle a telefont, de nem engedte.
-Valami Adriana. Egy bizonyos Harry-s ügyben. - kivettem a hangjából, hogy nagyon is tudni akarja, hogy mit jelent ez.
-Meg tudom magyarázni. - tettem magam elé a kezem és hátrálni kezdtem.
-Azt remélem is. - állt fel az ágyról és megindult felém. Én pedig szabályosan kezdtem tőle félni. - Tehát? Mi ez az egész? Már megint a hátam mögött szervezkedtek?- ordibált.

-H-Harry, nyugodj meg. Inkább menjünk le és beszéljük meg ott. - léptem el tőle, mert féltem, hogy megüt. Mi a fene van? Az egyik legjobb barátom ütésétől félek? Te jó isten, eléggé rossz irányba haladunk.
-Oh. Szóval a többiek is tudnak róla? Ez egyre jobb lesz. - nézett rám és ha szemével ölni tudna, én már biztos,hogy halott lennék. - Menjünk.
-Jó. - ő ment elől én pedig mögötte.

Mikor leértünk a nappaliba, mindenki ránk nézett. Biztos hallották a fenti kiabálást Harry részéről.
-Minden rendben?- kérdezte Zayn.
-Nem. Semmi sincs rendben. Elmondaná valaki, hogy mi a fenét akartok? Mi ez a Harry-s ügy? És ki a fene az az Adriana? - kiabált és fel-alá járkált.
-Hé haver. Jobb lenne, ha levegőt is vennél. Ülj le. - mondta Niall, majd Harry helyet foglalt és én is.
-Tehát? - még mindig ideges volt.
-Tehát. Emlékszel arra az újságcikkre?- kérdezte higgadtan Liam. Hazz pedig bólintott.
-Na. Azt találtuk ki, hogy megcáfolhatod a dolgot.
-Mégis hogyan?

 -Úgy, hogy ha egy hétköznapi modell lánnyal járnál. - mondta Liam.
-Mi? Ezt mégis hogy gondoljátok? Én? Egy…egy hétköznapi modell csajjal? Tudjátok, hogy az lehetetlen. Lehet hogy modell de tuti hogy nagyon csúnya és azok nem olyan szépek, mint a híres modellek.- válaszolt. Hát ez tényleg hülye. Lesz vajon felesége?
-Te nem vagy komplett. De sebaj. Már találtunk neked egy jelöltet. - mosolygott sunyin Niall.
-Gondolom azt az Adrianat vagy kit. - forgatta meg a szemét. - Várjunk csak. Ti a tudtom nélkül beszéltetek egy ismeretlen csajjal?
-Ja. - adta a bő választ Niall.
-Tudni akarok mindent. Hogy találkoztatok vele, mióta ismeritek, vélemények. Minden. - szögezte le Harry és látszott rajta,hogy komolyan gondolja.
Én pedig belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam mindent attól kezdve, hogy összefutottam vele a parkban. Egészen a tegnapi beszélgetésünkig. Miután végeztem, vártam Harry reakcióját,de semmi.
Kezdtem egy kicsit aggódni. Ijesztő ez a csend. Majd végül megszólalt.
-Ha kiderül, hogy egy beképzelt modell és csak arra vágyik hogy híresebb legyen akkor nektek annyi. - mondta,majd felállt. Ja és még valami remélem nem szűz.-mondta avval a perverz mosolyával. Mi pedig egy szemforgatással és egy  lepacsizással örültünk , mert tudtuk, hogy ezzel azt jelezte göndör barátunk,hogy nem szívesen,de benne van a dologban.
Hirtelen eszembe jutott, hogy Adriana keresett. Mivel már mindenki tud a dologról, ezért nem mentem el, hanem ott hívtam fel a lányt. Kicsöng.
-Halo?-szólalt meg egy kellemes hang.
-Szia Adriana. Én vagyok az Louis. - mosolyogtam, de ezt nem láthatta. A srácok pedig felkapták a fejüket. Gondolom, nem tudták,hogy őt hívom. Időközben visszajött Harry is egy narancslével a kezében. Kicsit ledöbbentem, hogy nem alkoholt iszik. Mostanában csak azt szokott.
-Oh, szia Lou. Mi újság? - kérdezte.
-Semmi érdekes. Csak hallottam, hogy kerestél és gondoltam megtudakolom,hogy miért is. - mondtam.

-Hát öhm igen. Azt hittem, hogy te veszed fel. - nevetett fel kínosan.
-Nem, nem én voltam, hanem Harry.- itt az említett felé néztem,aki csak felhúzta szemöldökét és várta a többit.
-Jesszus. Akkor lebuktattalak titeket? Vagyis inkább magunkat? Vagy tudott róla? - kérdezte, és hallottam hangján,hogy ideges.
-Hát igazából nem tudott róla, de nincs semmi baj. - válaszom alatt végig Hazz-ra néztem,aki szintúgy engem figyelt.
-Akkor jó. Szóval azért hívtalak, mert beszéltem anyával. - mondta.
-Tényleg? Na és mit mondott?- lettem izgatott. Nem lenne jó, ha nem engedné meg neki,hogy ne jöjjön velünk.
-Hát nem igazán tetszik neki az ötlet. - basszus - De felajánlottam, hogy ebédeljetek velünk és akkor jobban megismerne benneteket. - mondta.
-Értem. És mikor? Mondjuk holnap?- érdeklődtem.
-Igen, a holnap az tökéletes lenne. - mosolygott, vagyis hát hallottam a hangján.
-Remek. Akkor délre ott vagyunk. - majd elköszöntünk és letettem. A fiúk kérdőn néztek rám.
-Hol vagyunk ott délre?- kérdezett rá Liam.
-Adriéknél. - válaszoltam.
-Oh, tehát már becézgetitek is. - mondta cinikusan Harry. Nem foglalkoztam vele, inkább folytattam.
-Holnap elmegyünk hozzájuk egy ebédre, hogy az anyukája megismerjen bennünket és biztosítsuk róla, hogy jófiúk vagyunk. - mondtam.
-Jaj miért? A drága anyuci nem engedi el a pici modell lányát a nagyvilágba? Talán fél, hogy felcsináljuk vagy mi?- nevetett fel Hazza.
-Elég volt Harry. Szerintem túl messzire mentél. - állt fel Zayn. Még sosem láttam ennyire komolynak és idegesnek. Viszont teljes mértékben igaza volt.
-Nem különösebben érdekel. Én úgysem megyek el arra az ebédre. - válaszolta, majd ő is felállt és indult volna az emeletre,de Liam visszatartotta.

 Na ide figyelj. Holnap igenis eljössz arra az ebédre és a lehető legkedvesebb arcodat fogod mutatni,mert ha nem tűnt volna fel, miattad csináljuk az egészet. És légy hálás Adriananak, hogy elvállalta. - oktatta ki Harry-t. Mi pedig csak figyeltük az eseményeket.
-Legyek hálás? Azért, mert elvállalta? - bólintottunk mindannyian. - Ugyan már! Mégis mennyit ajánlottatok neki, hm? Vagy nem is pénzt adtok neki,hanem mást? -  na itt szakadt el nálam is a cérna.
-Harry!- ordítottam egyet, mire mindenki rám figyelt. - Jobb lenne, ha befognád,mert a te seggedet akarjuk menteni,bár nem tudom,hogy mi a francnak,mert olyan hálátlan vagy. Ariananak majd szembe kell néznie az utálkozó rajongókkal, akik a halálát akarják. De megpróbálja. Csakis azért, mert megkértük rá. De te szarsz az egészre. Nekünk is ezt kéne srácok. - néztem a többiekre, majd megindultam a bejárati ajtó felé, de egy mondat erejéig visszafordultam.
-Nem az vagy, akit 2 évvel ezelőtt megismertem. - majd kimentem a házból és sétáltam egyet.

Fogalmam sincs, hogy miért,de Adriéknél háza előtt kötöttem ki. Hú, akkor baromi sokat sétálhattam. Mivel már fájt a lábam, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek. Persze, csak ha beengednek. Kopogtam és egyből nyílt az ajtó.
-Szia. Hát te? Nem a holnapi napot beszéltük meg? - nézett rám ijedten, mire én felnevettem.
-De igen, csak sétáltam és gondoltam benézek. - válaszoltam, ő pedig elmosolyodott.
-Uhh, akkor jó. Gyere beljebb. Anya most nincs itthon, elment vásárolni. - beinvitált, én meg nem tudtam merre figyeljek. Annyira szép házuk van. Kapj észhez Louis. Nem lakásnézegetőbe jöttél. Vagyis azt sem tudom, hogy miért jöttem.
-Talán jobb is. - válaszoltam az anyukája távollétére. Ő pedig összeráncolta szemöldökét, jelezve, hogy fogalma sincs, hogy mit értek ez alatt. - Baj van. Elég nagy…

3.rész Harry Styles újra szingli

Mikor Louis kinyitotta az ajtót, nem hittem a szememnek. Ez a ház baromi nagy. El jó gazdag lehet. Mondjuk mit is gondoltam? Egy világhírű márka arca. Nyilván nem kell a szomszédba mennie pénzért. Bambulásomból a fiú zökkentett ki.

-Adriana? Itt vagy? - legyezett előttem kezével.
-Mi? Ja persze. Csak elgondolkodtam. Nagyon szép ez a ház. - mosolyogtam.
-Szerintem is. - válaszolt, majd hirtelen a fejéhez kapott. - De bunkó vagyok. Kérsz valamit inni? Enni?
-Egy pohár vizet légyszi. - néztem rá.
-Oké. Mindjárt hozom, addig helyezd magad kényelembe a nappaliban. - mondta és már el is ment  a konyhába. Én pedig odamentem a polchoz és nézegetni kezdtem a fényképeket.

--Louis szemszög--

Gyorsan kiszaladtam a konyhába és azonnal tárcsáztam a fiúkat.
-Hallo? - szólt bele Liam.
-Én vagyok az Lou . Figyu Liam! Sínen van a terv, most rajtatok a sor. Azonnal ide kell jönnötök. - mondtam sietősen.
-Öhmm. Oké. Hol vagytok? - kérdezte kis gondolkodás után.
-El házában. - válaszoltam.
-10 perc és ott vagyunk. Addig beszélgess vele.- adta ki a parancsot bandatársam, mire én teljesen idiótának éreztem magam és ennek hangot is adtam.
-Komolyan? Pedig úgy gondoltam, hogy amíg nem jöttök, addig csak bámulni fogok a semmibe, őt meg levegőnek nézem. - mondtam ironikusan. Nem láttam Liamet, de tudtam, hogy most lenyom egy szemforgatást. Hiába…2 év az 2 év.
-Jól van. Csak mondtam. Mindjárt érkezünk. - és ezzel bontotta a vonalat. Én pedig töltöttem Adrinek egy pohár vizet és igyekeztem, nehogy gyanakodni kezdjen. 

--Adriana szemszög--

Még mindig a képeket néztem és kicsit elmélyültem bennük. El annyira aranyos volt kisbaba korában. Most pedig egy kész nő.
-Itt a víz. - eléggé elgondolkozhattam, mert Louis annyira megijesztett, hogy kicsit megugrottam. - Bocsi, nem akartam a frászt hozni rád.
-Semmi baj, kicsit elkalandoztam. Eleanor nagyon cuki azon a képen. - mutattam a fotó felé, Louis pedig mosolygott.
-Nem vitatkozom.-  vigyorgott.- Akkor az volt,de most már nem ezt a jelzőt mondanám rá. - kajánul elvigyorodott, mire én csak mosolyogva megráztam a fejemet, majd belekortyoltam innivalómba.
-Amúgy miről is szerettél volna beszélni velem? - kérdeztem rá, miután letettem a poharat.
-Hát ez egy bonyolult dolog lesz, de még nincs itt mindenki. - válaszolta bizonytalanul.
-Mindenki? Többen leszünk? - nem értettem semmit. Nem azt mondta, hogy velem akar beszélni?
-Igen. Jönnek a fiúk is, kivéve Harryt.- magyarázta.
-Na ne. Mégis mit akartok tőlem? - itt akadtam ki teljesen. Majd meghallottam a csengő hangját és lehet, hogy hülyeség,de kezdtem félni.
Louis tétován állt fel, látva kétségbeesett arcomat,de végül az ajtóhoz ment. Én pedig csak ültem és vártam.
Nevetést hallottam és éreztem, hogy ebből nem biztos, hogy jól jövök ki. Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Ott álltak velem szemben. Liam, Niall,Louis és Zayn.
-Szia. Biztos te vagy Adriana a modell. Vagy tévedek? - jött oda hozzám Zayn mosolyogva.
-Igen én vagyok. - válaszoltam szemöldökömet felhúzva, mert teljesen tudatlannak éreztem magam.
-Örvendek. Én Zayn vagyok, ők pedig Liam és Niall. Lou-t pedig tudtommal már ismered. - vigyorgott, mire én egy kicsit elmosolyodtam. A feltételezéseim szerencsére nem jöttek be, így megnyugodtam. De még mindig nem értettem, hogy mit akarnak tőlem.
-Ismerlek benneteket. És én is örülök,de miért akartok velem beszélni? És mégis miről,ami ennyire komoly,hogy a One Direction 4/5-e itt áll előttem? - kérdeztem rá. Erre a fiúk arcán a mosoly helyét a komolyság vette át. Közben magamban lejátszottam a lehetőségeket.

1. Azt akarják,hogy álljak be a bandába. Ez azért lehetséges, mert Harry nincs itt és a helyére keresnek valakit. És azért lányt, hogy szerezzenek több fiú rajongót. Nos, ennek a valószínűsége kb akkora,mint az, hogy holnaptól én leszek az angol királynő. Úgyhogy ez a variáció inkább kizárva.
2. Meg akarnak erőszakolni. Tudom, hogy hülyeség,de ők is férfiból vannak és az arányokat megnézve 4 az 1 ellen. Simán meg tudnák tenni, ha akarnák,de nem nézem ki belőlük. Szóval ezt is ejthetjük. Viszont több ötletem nincs. Úgyhogy egy választásom maradt. Várom, hogy elmondják ők maguk.

-Figyelj Adriana. - lépett közelebb Zayn, mire a többiek is. Lehet,hogy beigazolódik a kettes számú ötletem? Remélem, hogy nem. – Amit most mondani fogunk, azt nem adhatod tovább senkinek. Megígéred? - szegezte rám tekintetét a 4 srác. Én pedig bólintottam.
-Megígérem. - mondtam és vártam, hogy folytassák.
-Helyes. A legjobb lesz,ha leülünk és úgy folytatjuk. - válaszolta Zayn és leültek a kanapéra.
Én még pár másodpercet álltam, míg felfogtam,hogy mit mondott. A legjobb lesz??? Előjött egy újabb ötletem, ami még betegebb volt,mint az eddigiek: ezek biztos,hogy meg akarnak ölni. Nekem végem…

-Na ebből elég! Teljesen megrémisztetek. Meg akartok ölni vagy mi?- fakadtam ki, mire mind a négyen nevetni kezdtek én meg csak bámultam rájuk. - Elmondanátok, hogy mégis mi olyan vicces?
-Nem akarunk megölni. - válaszolta még mindig nevetve Liam. - Ülj le. Ne aggódj, életben maradsz.
-Oké. Akkor mondjátok. - leültem velük szemben és vártam.

Végre abbahagyták a röhögést és felvették a komolyabb arcukat.

-A lényeg, hogy biztos hallottál már Harry és Taylor Swift kapcsolatáról. - mondta Niall, mire én bólintottam. - Szóval most mindenki azt gondolja, hogy Harry megcsalta Taylort, pedig egyáltalán nem igaz.
-Niall! Ez most hogy jön ide?- kérdezte Louis.
-Hát ha azt akarjuk, amit akarunk, akkor Adriana-nak tudnia kell,hogy Harry nem egy gazfickó. - magyarázta a szőke srác, mire én megint nem értettem semmit, de inkább csendben maradtam.
-Oké. Most, hogy ezt elmondtad, én folytatom. - vette át a szót Louis. - A lényeg, hogy Harrynek eddig a legtöbb barátnője híres volt. És a legújabb cikket szerintem még nem láttad, mert akkor tudnád,hogy mit akarunk.

Itt egy fejrázással reagáltam. Mindig képben voltam a friss hírekkel, de most úgy látszik,hogy lemaradtam.

-Szerintem sem tudom, mert akkor nem ülnék itt ilyen idiótán és értetlenül. - mondtam és Louis elmosolyodott majd a kezembe adta az újságcikket, én pedig elkezdtem olvasni.

 

Harry Styles újra szingli

A One Direction tagja nemrég szakított a népszerű country-énekesnővel Taylor Swifttel. A páros sokáig titkolta kapcsolatát, de lehetett sejteni,hogy több van köztük,mint szimpla barátság. Egészen a fiúk New York-i koncertjéig kellett várnunk, hiszen végre kéz a kézben mutatkoztak. De még ekkor sem erősítette meg egyik fél sem viszonyukat. Azonban szilveszterkor Harry és Taylor megcsókolták egymást a sajtó és a rajongók szeme láttára. Ettől kezdve semmit sem titkoltak. 

Viszont történhetett valami, ami miatt az „álompár” a szakítás mellett döntött. Miss Swift állítja, hogy a 1D nőcsábásza megcsalta őt. Ez alapjáraton simán elképzelhető, hiszen Styles sok nővel mutatkozott már. A másik variáció szerint Swift így akar visszavágni exbarátjának, ugyanis szerinte így kevesebb rajongója lesz a bandának. Vajon mi lehet az igazság?
A banda legutóbbi interjújában Harry kijelentette, hogy randizna „hétköznapi” lánnyal. Nos, mi nehezen tudjuk elképzelni,hogy ez sikerülne neki,hiszen eddig szinte csak híres-leginkább modell- barátnői voltak. Habár csodák azért történhetnek…de valljuk be, ritkán.
A lényeg,hogy Harry Styles ismét szabad és kíváncsian várjuk,hogy ki lesz a következő kiszemeltje.

Mikor végeztem az olvasással, leraktam az asztalra. Talán egy kicsit világosabbak lettek a dolgok, de még mindig nem értem, hogy miért van rám szükségük. Biztos nem azért, hogy legyek Harry barátnője.

-De én is modell vagyok.-mondtam nekik értetlenül

-Igen tudjuk de akkor se olyan népszerű mint például Miranda Kerr.-mondták nevetve.

-Kösz ez nagyon kedves volt.-válaszoltam nekik kicsit bunkón de valljuk be ez tényleg bunkó volt tőlük. De tök mind1 úgy is megyek 3 nap múlva Miamaba a barátomhoz de erről nekik nem kell tudniuk. De így is azért megyek mert szakítotok vele szóval tök nyolc.

-Bocsi.-mondták mind a négyen boci szemekkel.Én pedig csak elnevettem magam.

-Na? Mit gondolsz?- kérdezték.
-Hát… nem tudom. Ezt én nem értem. - ráztam meg a fejemet és hátradőltem a kanapén.
-Akkor elmondjuk. Mikor Harry is látta az újságot, egyből felhívta a szerkesztőt és kiabálni kezdett vele. - válaszolta Liam,én pedig ledöbbentem. - És ez minket is sértett. Mi az hogy nem lehetne neki átlagos barátnője? Aki nem híres. Mi pedig ezt szeretnénk megcáfolni. A segítségeddel. Persze csak ha benne vagy.- nézett rám mindegyik fiú.

-Ti most azt akarjátok, hogy legyek Harry barátnője?- kérdeztem szépen lassan. Ők pedig bólogattak.
-De mégis miért? Miért pont én? És ezt mégis hogyan képzelitek el? Mi van ha nem jövünk ki egymással? Vagy ha nem tetszek Harrynek? Belegondoltatok ebbe?Hmmm?- álltam fel és járkáltam össze-vissza,amiért a srácok kicsit sem néztek hülyének, de nem érdekelt, csak bombáztam őket kérdéseimmel.

-Azért te, mert gyönyörű, okos és intelligens vagy ja és persze modell,ami a sajtónál jó pont. És biztos, hogy ki fogsz jönni Harryvel és egyébként meg nem feltétlenül kell,hogy tetszetek egymásnak. - válaszolt sorban Liam. Meg tudta jegyezni a kérdéseket? Azta.
-De ezzel hazudnátok a világnak, a rajongóknak és a családotoknak. Főként Harry családjának. - mondtam szemükbe az igazságot. Mire ők lehajtották a fejüket és úgy válaszoltak.
-Lehet. De ha ezzel kiszedjük Harryt a sajtó karmai közül, akkor megéri. Együtt kell harcolnunk mindenért. Mindenki egyért és egy mindenkiért. Ez a jelszavunk. - állt fel Niall, mire a többiek is követték. Én pedig egy kicsit meghatódtam. Ezek tényleg ennyire szeretik egymást? Akkor ez a banda tartós lehet. Kivéve, ha Taylor nem piszkít bele. Segítenem kell nekik.
-Rendben. Benne vagyok. – fújtam ki a levegőt és mosolyogtam rájuk.
-Igeeeeeeeeeeeeeen!- mindannyian felkiáltottak, majd megöleltek engem.

- Köszönjük Adriana. Hálásak vagyunk neked. Hogyan tudnánk viszonozni?
-Még ne köszönjetek semmit. Nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok,ahogyan azt eltervezitek. Egyébként mi lesz a dolgom?- kérdeztem, mert az ilyen dolgokban nem vagyok otthon.
-Hát csak annyi, hogy sétálgatsz Hazzal és kb mindig együtt lesztek, hogy a paparazzik fotózzanak titeket. Majd amikor felkérnek benneteket egy interjúra, szépen elvállaljátok és elmondjátok, hogy együtt vagytok. A többi meg majd jön magától. - vázolta fel gyorsan Liam.
-Öhmm oké.- csak ennyit tudtam kinyögni.
-Állj! Nem azt mondtad, hogy végeztél egy időre a modellkedéssel és mész Miamiba? - kérdezett rá Louis ,mire én bólitottam. -
  Ez mégis hogy jön ide???
-Srácok! Velünk jöhetne a turnéra.Mivel mi is megyünk Miamiba koncertezni. És akkor folyton együtt lehetnének Harryvel. - fordult oda a többiekhez izgatottan.
-Zseniális ötlet Tomlinson! - pacsizott le Zayn Louval. - Ugye van kedved velünk jönni Adriana?
-Végülis…igen van. - mosolyogtam. Még sosem voltam turnén,pláne nem a One Direction-nel. Biztos sokan lennének a helyemben.
-Szuper. Akkor ezt megbeszéltük. Nekünk most mennünk kell,mert még beszélünk a menedzserünkkel ezzel kapcsolatban. Az 5. taggal pedig a napokban beiktatunk egy találkozót, hogy azért mégis csak ismerjétek egymást. Jó?- kérdezte Liam.
-Rendben, de nekem el kell mondanom valamit. - mondtam nekik kicsit bizonytalanul.

-Mondjad.-mondták egyszere.

-Szóval én azért megyek Miamiba hogy végleg lezárjam a barátommal a kapcsolatomat. De nem vagyunk együtt csak tudjátok tisztáznunk kell valamit meg majd ezt a Harrys ügyet is. És majd azt mondom neki hogy szerelmes vagyok Harrybe és majd nem gyanít semmit hogy megcsaltam.-mondtam nekik kuncogva.

-Oké ez jó ötlet és majd Harry is azt mondja hogy szerelmes lett beléd és hogy együtt vagytok.-megint pacsiztak a fiúk.
-Akkor ezt megbeszéltük.-mondtuk egyszerre.Mire mindenki felnevetett.
-Oké. Nem akarok pofátlankodni, de nem vinnétek haza? Nem igazán figyeltem az útvonalat, miközben jöttünk. - sandítottam Louisra,aki csak behúzta fejét.
-Dehogynem! Ez a minimum. - mondták és beültünk a kocsiba.
-Köszönöm, hogy hazahoztatok. Akkor ezt megbeszélem anyával, de nyugi a „hazugságot” nem említem neki. Sziasztok!- köszöntem el tőlük.
-Szívesen! Oké. Szia.- majd elhajottak.

Amikor beértem a házba kissé meglepő látvány fogadott. Anya és az öcsém rohangáltak. Úgy tűnt, mintha üldöznék egymást.
-Ti meg mit csináltok?- kérdeztem, mire hirtelen megálltak.
-Anya elvette a labdámat és nem adja vissza én meg ezért kergetem. - válaszolta nevetve Cody.
-Értem. - válaszoltam,majd felmentem a szobámba. Inkább holnap beszélek vele erről az egészről. A délután további részében neteztem és zenét hallgattam. Ja meg beszéltem Lucyval. Este lezuhanyoztam és vártam a holnap reggelt, valamint imádkoztam,hogy anyának jó napja legyen.

--Másnap--

Reggel, vagyis 11-kor felkeltem és lementem a konyhába. Gyümölcssaláta illatot érzek. Szuper. Anya főzős kedvében van, vagyis boldog. Remek az alkalom.

-Jó reggelt. - mosolyogtam és adtam az arcára egy puszit.

-Inkább jó napot. - nevetett. Leültem egy székre és úgy gondoltam, hogy itt az idő.

-Anya beszélnünk kell. - fordultam hozzá.

-Csak nincs valami baj? Kislányom ugye nem vagy terhes?- ijedt meg anya.

-Nem, nem vagyok terhes. Hihetetlen, hogy egyből a legrosszabbra gondolsz. - forgattam szemeimet,majd a konyhába igyekeztem. Persze édesanyám követett.

-Akkor miről akarsz beszélni? - ült le az egyik székre és várta válaszomat.

-Hát..szóval…találkoztam a One Directionnel és megkértek,hogy mennyek el velük a turnéra. - mondtam félve. Anya felhúzta a szemöldökét. Basszus. Ez sosem jelent jót…

2.rész Beszélni szeretnénk veled

Már 3 óra volt, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Egy kényelmes szettet választottam, hiszen csak vásárolni megyek, de nem akárkivel. Louis Tomlinsonnal. Igaz, ettől nem érzem magam kiváltságosnak, de azért nem mindennap megy vele egy átlagos modell bárhová is.
Felöltöztem, láttam hogy gyönyörűen süt a nap és meleg lesz ezért egy rövid gatyát vette fel egy toppal. Majd gyorsan tettem fel egy alapsminket  és már csengettek is. Gyorsan felhúztam a cipőmet és mentem ajtót nyitni.
-Szia!- mosolygott rám.
-Szia! Mi újság?- én is üdvözöltem, majd bekulcsoltam az ajtót és elindultunk a kocsijához.
-Most jövök a próbáról. - válaszolt, majd kinyitotta nekem az ajtót,majd miután beszálltam,be  is csukta azt. - És veled?
-Semmi érdekes. Na és milyen volt ? Mire próbáltatok?- kíváncsiskodtam.
-Hát a szokásos. Zayn őrültködött, Niall csatlakozott hozzá akkor, amikor  éppen nem evett. Liam főnökösködött, Harry pedig…ő pedig csak énekelt. Egyébként a most kezdődött turnénkra még pár dolgot gyakoroltunk. Ja meg ott volt El is. - mosolygott. Látszott rajta, hogy nagyon szereti a lányt, már abból,ahogy róla beszélt.
 -Akkor ti most együtt vagytok?- kérdeztem. Mert akkor biztos nem akar tőlem többet, mint ruhát venni.
-Aha. Már bocsi, de nem azt mondtad,hogy szoktál újságot olvasni? Tudom, hogy ez most kicsit nagyképűen hangzott,de azt hittem,hogy tudod. - magyarázta,de közben az útra figyelt.
-De tudtam. Csak…- nem volt pofám kimondani.
-Csak mi? - egy pillanatra rám nézett, majd visszaemelte tekintetét az útra és várta válaszomat. Sóhajtottam egyet, felkészülve ezzel arra, hogy totálisan leégessem magam.
-Azt hittem, hogy esetleg többet akarsz. Mármint, hogy…egyből rám írsz twitteren és felajánlod,hogy veszel nekem egy új ruhát. Bocsi, nem tudom, mit mondhatnék még. Sajnálom. - szégyenkezve néztem a lábamat.
-Mi? Nehogy már szégyelld magad. Ezek szerint én voltam félreérthető. Én nem akartam. Hidd el, hogy nem azért nem akarok többet, mert te egy „átlagos modell” lány vagy. Hanem azért, mert szeretem El-t és úgy érzem, hogy vele teljes az életem. - mondta őszintén.
 -Nyugi, értem. Csak ezt meg akartam veled beszélni. Tudod, nem igazán vagy az esetem. - vallottam be elpirulva és vártam,hogy mit szól hozzá. Azért ezt nem sok lány mondja neki.
-Komolyan? Akkor hadd halljam. Ki tetszik legjobban a bandából?- vigyorodott el. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mégis mit válaszoljak. Így maradtam a „nem mondok igazat” tervnél.
-Senki. - válaszoltam egyszerűen. Talán túl egyszerűen.
-Ne mááááár. Tuti, hogy van valaki,ha már én nem. - hát igen, egóból nem szenved hiányt. - Akkor nézzük a lehetőségeket. Liamnek és Zaynnek van barátnője és nekem is, de azt már tudjuk, hogy én nem jövök be neked. Tehát marad Harry és Niall, akik facérak. Szóval?
-Nem tudom. Harry nem Taylor Swifttel jár? - kíváncsi voltam, mert semmit nem tudtam kettejük kapcsolatáról. Persze, csak ha volt egyáltalán valami köztük.
-Dehogy. - legyintett egyet Louis. - Az nem kapcsolat volt. Legalábbis Harry részéről nem, csak egy kicsit. Tudod ő nem olyan, aki már 1 hónap után az esküvőt tervezi az aktuális barátnőjével. - bólintottam, ugyanis én sem vagyok az a tartós kapcsolatos fajta. - És hát Taylor meg pont az ellentettje. Ő már házat akart venni a Harry háza mellé. Sőt már az összeköltözést tervezgette. Ettől persze Hazza kikészült és szakított vele. Taylor meg emiatt azt híreszteli, hogy Hazz megcsalta őt, ezért szakítottak.
-Az igen. Ez egy kicsit szemétség. - nem tudtam elhinni, hogy Taylor ennyire gonosz lenne.
 -Nem kicsit. Mondjuk mindenki mondta neki, hogy ne kezdjen vele, de érdekli is Harry-t? Makacs, mint az öszvér. Ugye így van ez a mondás?- kérdezett meg Lou ,én pedig elnevettem magam.
-Őszintén szólva fogalmam sincs. - tényleg nem emlékeztem rá.
-Mindegy. Majd megkérdezem Liamet, ő biztos tudja. Megérkeztünk. - jelentette ki, majd leparkolt és kiszálltunk.
-Hééé! Én akartam kinyitni neked az ajtót!- tettetett sértődöttséget, de nem igazán sikerült neki.
-Bocsi. Majd legközelebb. - válaszoltam, majd elindultunk befelé.
-Gyere, menjünk be ide. - mutatott a New Yorker felé,én pedig nem ellenkeztem.
Nagyon sokat válogattunk, főleg Louis . Látszott rajta, hogy tényleg  szeretné jóvá tenni. Nekem viszont jó lett volna a legelső legolcsóbb ruha is.
-Louis! Jó lesz bármelyik, csak menjünk már.- nyögtem egyet,mire furcsán nézett rám.
-Nem szeretsz vásárolni?- kérdezte értetlenül.
-De szeretek, csak ez már sok. Mármint az, hogy ekkora ügyet csinálsz belőle. A szándék a lényeg. - mosolyogtam rá. Mire ő sóhajtott egyet.
-Oké. Akkor válassz egyet és mehetünk.
-Legyen ez. Már az elejétől fogva szimpatizáltam vele.- fejtettem ki véleményemet.
-Na ez nekem is tetszik. - értett egyet velem és kifizette.- De kellene hozzá egy cipő is.
-Ha muszáj.-sóhajtottam. Átmenetünk egy másik boltba és hamar kiválasztottam a nekem tetszőt. Igaz, nem annyira szeretem a magassarkúkat, de Louis szerint csak ez illik a ruhához. Miután egy fél órát veszekedtünk, hogy ki fizessen, Louis győzött. Szegény eladót sajnálom, bár híres ismerősöm kárpótolta egy aláírással.
Így gazdagabb lettem egy ruhával és egy cipővel , amelyet majd csak különleges alkalomra veszek fel.
 
 Miután kiértünk a nagy üzletből, a kocsi felé vettük az irányt. Furcsálltam, hogy egyetlen egy rajongó sem támadta le,és ezt szóvá is tettem.
-Erre nincsenek 1D fanok?- érdeklődtem, miután beszálltunk.
-De vannak. Csak nem most. - mondta, majd miután látta idióta arckifejezésemet, folytatta.- Úgy tudják,hogy Niallel  vagyok a Nando’s-ban.- mosolygott.
-Gonosz vagy. Szegényeket félre vezeted. - oktattam ki játékosan.
-Most miért? Jobb lett volna, hogyha nem kapsz levegőt a tömeg miatt?- kérdezett rá, én pedig elképzeltem és egyből rosszul éreztem magam.
-Igazad van. De akkor sem volt szép. - nyújtottam ki rá a nyelvemet, mire ő is hasonlóképpen tett.

Arra lettem figyelmes, hogy újdonsült ismerősöm megállt. De nem a mi házunk előtt.
-Hol vagyunk?- paráztam be.
-Nyugi. Ez a El háza és azért hoztalak ide, mert beszélni szeretnék veled valakiről.Valamiről. Fontos lenne. - nem értettem, hogy mégis miről lenne szó, de belementem.
-Oké, akkor menjünk be.
Kiszálltunk. Közben láttam rajta, hogy eléggé feszült lett. Érdekes beszélgetés elé nézünk…

1.rész Tudom hogy mit akartok

--Louis szemszöge--
 

-Ne haragudj! Nem akartam, csak sietnem kell, mert egy barátom már majd meghal az éhségtől. - de szerencsétlen vagyok,istenem.
-Mondtam, hogy nem baj. - csalt egy mosolyt az arcára az előttem álló lány.
-Most komolyan? Bocsi, de nem hiszem el, hogy egy ilyen szép ruhát ki akartál dobni. - néztem rá hitetlenkedve.
-Jó, tényleg nem, de nem akartam bunkó lenni. - vallotta be.
-Tudtam én. - húztam ki magamat. - Éppen ezért ragaszkodom hozzá, hogy vegyek neked egy újat, egy sokkal szebbet.- mondtam neki komolyan.
-Nem kell. Van még ezen kívül egy pár ruhám. - mondta, mire én elnevettem magam. Valószínű, hogy nem értette, hogy min nevetek,mert megkérdezte .- Mi olyan vicces?
-Semmi, csak gondoltam, hogy nem ez az egy ruhád van.- még mindig nevettem. Neki meg leesett a dolog.
-Ja. Tényleg hülyén jött le, amit mondtam.- ő is elmosolyodott.
-Csak egy kicsit.- kacsintottam egyet.- Egyébként hogy hívnak?
-Adriana Evans. A legtöbben Ana-nak hívnak. - fogott velem kezet.

-Te nem a Victoria's Secretnél vagy modell?.-kérdeztem meg meglepetten

-De igen.-mondta nevetve
-Én pedig…- kezdtem volna bele a bemutatkozásomba, de félbeszakított.
-Tudom, hogy ki vagy. Szoktam tv-t nézni és van otthon internetünk is.- válaszolta nevetve. Ezzel azt érte el,hogy én is csatlakoztam hozzá.
-Vicces lány vagy te Adriana.- mondtam az őszintét.
-Tudom. Most nem azért, de nem siettél az előbb?- kérdezte.
-Mi az? Le akarsz rázni? – tettettem a sértődöttet.
-Mi? Dehogyis. Nem, én tényleg nem azért mondtam, csak…- folytatta volna a magyarázkodást,de nem hagytam.
-Csak vicceltem. Nyugi. Tudod, a sztárok is szoktak ilyeneket. - mosolyogtam rá.
-Ja, akkor jó.- mondta.
-Egyébként de, sietnem kell. Add meg a telefonszámodat és majd hívlak a ruhával kapcsolatban.- javasoltam neki az ötletem, ami úgy látszik, tetszett neki,mert elővett egy papírt  meg egy tollat és ráírta a számát.
-Tessék.- mosolygott rám.
-Köszönöm. Hamarosan jelentkezek. - ígértem meg neki. Majd még egy kérdés erejéig visszafordultam.
-Adriana!- kiáltottam neki,mire ő is megfordult. - Van barátod?
Először kicsit furcsán nézett majd válaszolt.
-Nincs.- vigyorgott mire az én arcomra mosoly kúszott.

Hazafelé sétálva azon gondolkoztam, hogy ez a lány tökéletes lenne a tervünkhöz. Szép, intelligens és még kedves is és persze modell(de nem olyan híres mint pl.: Miranda Kerr vagy mint Adriana Lima). Tuti, hogy okos is. Legalább is gondolom. Az biztos, hogy ha hazaértem beszélnem kell Tommal és talán megoldást találunk kedves bandatársunk problémájára...

--Adriana szemszög--

Miután feltette a kérdést, kicsit megilletődtem. De hát ki ne tette volna a helyemben?! Igaz nekem nem annyira az esetem Louis, de őszintén válaszoltam neki, mert tényleg nincs senkim.
Mondjuk nem tudtam hová tenni kérdését, mert én úgy tudom, hogy egy modellel jár,ha jól tudom a neve Eleanor és az újságok azt írják,hogy nagyon szeretik egymást. Habár az újságokban nem igazán lehet megbízni.

Ezekkel a gondolatokkal értem haza. Miután beléptem, anya egyből letámadott.
-Na? Milyen volt az utolsó nap?- kérdezte izgatottan.
-Unalmas, de legalább gyönyörű ruhákba fotóztak minket- válaszoltam neki.
-Mikor lesz a divatbemutató?- honnan tudnám?
-Anya. Mondtam már, de azért elmondom még egyszer.  A divatbemutató időpontjáról majd csak 3 hónap múlva értesítenek. –világosítottam fel.
-Oh. Bocsi, elfelejtettem. - nézett rám bocsánat kérően.
-Semmi baj. Betudom annak, hogy öregszel.- kacsintottam rá.
-Héééé. Ez nem volt szép kisasszony. - mondta játékos sértődöttséggel.
-Bocsika.- kiskutya szemeket bevetettem. - Mi a kaja?
-Cézár saláta öntettel.- úú ez a kedvencem.
-Akkor mentem a konyhába.- válaszoltam sietve, anya pedig csak nevetett rajtam.

Miután kellően bezabáltam, felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. A twitteren pedig egy meglepő üzenettel találtam szembe magam. Louis üzent nekem.
@A_Evans örülök,hogy ma beléd botlottam,mert egy kedves lányt ismertem meg remek humorérzékkel ;)a ruha részleteit pedig majd megbeszéljük! :)) xx Lou

Ja és vele együtt a követőim száma is kb. a 1000-szorosára nőtt. Ezen nyilván nem csodálkoztam, hiszen világsztár. És személyesen írt nekem, így csomóan azt gondolják, hogy valami szorosabb kapocs van köztünk. Pedig, ha tudnák az igazat, akkor biztos, hogy visszavonnák a követést.

Lassan azon kaptam magam, hogy már este 8 óra. Az igen…elég sokáig ülhettem a gép előtt. Ezért gyorsan elmentem fürödni, majd felvettem a  Még egy kicsit tévéztem,de éjfél körül elnyomott az álom.

pizsamámat és kikapcsoltam a laptopot.

Reggel szerencsére nem ébresztett anya , hiszen elkezdődött a nyár. Megnéztem a telefonomon az órát,ami fél 11-et mutatott. Hát nem apróztam el az biztos.  Lementem a konyhába,ahol egy cetli fogadott.
„Szia kicsim! Elmentem dolgozni. Egész nap bent leszek az irodában, úgyhogy majd csak este jövök. Nehogy felgyújtsd a konyhát,inkább rendelj pizzát ebédre. Puszi”

 Hát persze. Tipikus anya. Mondjuk igaza van,mert abból nem sülne ki sok jó,ha én állok a tűzhely mögött. Ezt már egy párszor bizonyítottam.
Miután reggeliztem 11-kor(!!!!) egy kis müzlit,egyből a fürdőbe vettem az irányt és lezuhanyoztam,majd felöltöztem egy kényelmes nyári ruhába ---->
Bekapcsoltam a laptopot és egyből felmentem twitterre, ahol nem kis meglepetés fogadott. Már 196 ezer követőm volt. Kicsit tátva maradt a szám. Miután feleszméltem, láttam, hogy jött egy új üzenetem,mégpedig Louistól.
@A_Evans remélem,hogy ráérsz ma délután,mert megyek hozzád,onnan pedig ruhát venni. 4 körül  

ott vagyok!:)) xx Louis

Meglepődtem, hogy máris írt. Azt hittem,hogy elfelejti,hiszen egy lány vagyok a sok millió közül és csak egy kis modell vagyok,akikkel találkozik nap mint nap. De úgy látszik, hogy tévedtem. Viszont ha komoly szándékai vannak velem, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsam,mert tényleg nem igazán jön be. Tudom a legtöbb lány élne a lehetőséggel és rögtön az ágyába is feküdne. Csakhogy én nem vagyok ilyen.
A lényeg, hogy tisztáznom kell vele a dolgokat, mielőtt bármit is félreértene…